Budai Vár téma7

A Budai Vár története

1243-ban indult meg az építése, eredeti neve pesti Újhegy volt, elhelyezkedése miatt. 1255-ben IV. Béla már létező építményként írt róla.

A Budai Várat sokan ostromolták, köztük a tatárok is, de mind sikertelenül. A vár folyamatosan fejlődött, egészen addig, amíg a törökök be nem vették. Miután Szulejmán serege elpusztította a vár nagy részét, és kivonult, a vár Szapolyai János erdélyi vajda kezére került. Tőle I. Ferdinánd osztrák főherceg vette át a hatalmat, de később megint Szapolyai kaparintotta meg a „pesti Újhegyet”.

Szulejmán visszatért, és csellel birtokba vette a várat, amit a magyaroknak nem sikerült visszafoglalniuk egészen 1686. szeptember 2-áig. A vár romokban hevert, ezért megkezdődött a falak felújítása. Németeket telepítettek be.

1849-ben Görgey Artúr legyőzte a császári seregeket. Miután a szabadságharc lezajlott, a romos vár újabb helyreállítása következett.
Ez mind még nem volt elég, ugyanis a II. világháborúban a Budavári Palota és a Várnegyed jelentős része elpusztult.

Az 1960-as években a Vár megújult, felvette mai formáját.
A Vár alatt egész barlangrendszer található, amelyet a háborúk során óvóhelynek is használtak, és kialakítottak egy földalatti kórházat, ami a korhoz képest akkor modernnek számított.

A Budai Vár ma is hatalmas turisztikai látványosságnak számít, Budapest szívének is nevezhetjük.

A Budavári Palota története

A virágzó, két kolostorral rendelkező Budán, a tatárok hirtelen kivonulása után, 1247-ben kezdődött el a mai Budavári Palota és vele együtt a vár építése, amelyet IV. Béla, Árpád-házi király emeltet – tartva újabb támadásoktól – az akkoriban kikiáltott Magyar Királyi Székesfőváros védelme érdekében.
Körülbelül 1255 júniusában lett kész a tornyokkal és várfallal körülvett, alapvetően gótikus stílusú erőd, ahova Pest német telepeseit költöztette fel. Iratok alapján csak IV. Béla utódai éltek és aludtak a várban, ugyanis azelőtt nem volt semmilyen bizonyíték, hogy IV. Béla valamikor is ott tartózkodott volna. Az utolsó Árpád-házi király, III. András korában már a gyűléseket és a királyi tanácskozásokat is itt tartották.

Károly Róbert uralkodása alatt Csák Máté betört Budára ezzel veszélyeztette a királyt, akinek végül sikerült megszöknie, de ennek következtében 1315-től 1322 nyaráig Temesvárra költözött át a királyi székhely. A tartományurak legyőzése után mégsem került vissza az udvar Budára, a király döntése alapján Visegrád várába költöztek, ahol egészen Nagy Lajos 1347-es visszaköltözéséig trónoltak.
I. Lajos után Luxemburgi Zsigmond került a trónra, aki uralkodásának első 15 évében nem tartózkodott Budán, ugyanis a török elleni harcokkal foglalkozott, az országot járta és külföldre utazott. Királysága megerősítése után visszatért Budára és a vár élére várnagyot nevezett ki, amely rang megmaradt még a török hódoltság alatt is (budai pasa) és csak Mária Terézia uralkodása alatt vesztette el igazi méltóságát. Zsigmond uralkodása alatt kezdődött el a vár megújulása, amely öt évszázadon át tartott és ami végén érte el az első világháború előtti, tökéletes formáját.

Ennek a megújulásnak a második és egyben a legfontosabb alappillére volt I. (Hunyadi) Mátyás uralkodása alatt végbement reneszánsz átalakítás, amely nyomait, sok helyen még ma is őrzi a palota; legláthatóbban a kiszélesített, ékesített oldalú lépcsőkön és az épületek külső oszlopain. Mátyás könyvtára is itt kapott helyet, de a híres corvinák nagyrésze megsemmisült az 1526-os török gyújtogatás idején, a megmenekült példányokat átvitték Visegrádra. Új kápolna és 3 olasz bástya is épült, de a bástyákat lerombolták a török megszállás alatt. A Jagellók alatt megváltozott a vári társadalom felépítése és tovább folytatódott – lassabb ütemben persze – a várépítkezés.

1526. szeptember 12-én a törökök ellenállás nélkül bevonultak a budai várba és kirabolták azt, majd felgyújtották a palotát úgy, ahogy volt és otthagyták. A leégett, romos palotát és az elhagyatott várnegyedet Szapolyai János visszafoglalta, Esztergomban megkoronáztatta magát és ott is maradt a királyi udvarral. 1527 augusztusában Ferdinánd elfoglalta Szapolyai embereitől a várat és megpróbálta újjáépíteni azt, de egyik nap Szapolyai serege váratlanul érte őket és el kellett menekülniük.
Szapolyai hirtelen halála után, kiújultak a trónviszályok, s míg a magyarok egymással vitatkoztak, a török napra pontosan a mohácsi csatavesztés 15. évfordulóján újfent bevonult a várba, és újfent ellenállás hiányában be is vették, sőt nem kevesebb, mint 147 évig meg is tartották. A várat Kizil Elmának, azaz Piros Almának hívták, ami náluk a legnagyobb szeretetet, a legnagyobb megtisztelést jelentette.

A török korból nagyon kevés megmaradt bizonyíték került meg és csak annyit tudunk, hogy a palotát újra a régivé alakították, sőt Hunyadi építkezéseit több helyen kiterjesztették és folytatták, bár ezek nem lettek befejezve, ráadásul 1578-ban és az 1686. évi visszafoglalás során lőporrobbanások miatt egyes épületrészek teljesen beomlottak. Ekkor kezdődött meg a palota megújulásának utolsó nagy szakasza.
1686. szeptember 2-án, három havi ostrom után tört meg annyira Abdurrahman pasa török serege, hogy Szapolyai Jenő főhadnagy habsburgokból, németekből, magyarokból, bajorokból és szászokból álló hada betört Budára és visszafoglalta azt a töröktől.
A Habsburg uralkodás alatt került az addigra már Budavári Palota névre keresztelt épület a legszebb formájára, benne majd’ 1000 rokokó és neogótikus stílusban gyönyörűre díszített királyi lakosztállyal, köztük a nagy bálteremmel, a Buffet-csarnokkal, ami az akkoriban létezett egyik legszebb királyi terem volt, a Habsburg-teremmel és a Szent Jobb kápolnával.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején császári csapatok védték a várat, de ’49. május 21-én a magyar honvédsereg bevette azt. A harcok idején a palota nem sérült. 1896 körül Ybl Miklós, majd az ő halála után Hauszmann Alajos végezte a palota átépítését, ekkor kapta a világháború előtti formáját.
Az első világháború idején a kormáyzó rezidenciájaként szolgált a palota, a harcok alatt nem sérült. A második világháború alatt azonban a palota is hadszíntérré vált és súlyos bombázások érték, sok helyen teljesen elvesztette akkori formáját, néhol csak falak maradtak és a Buffet-csarnokot szőnyegbombázás is érte, soha többet nem tudták rekonstruálni. Az 1960-ban induló rekonstrukció során nagyon kevés épületrészt sikerült szépen helyreállítani, végül egy letisztult neogótikus-klasszicista stílusú épületegyüttes lett belőle.

Ma a Budavári Palota a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történelmi Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár otthonául szolgál. A palota területe több rendezvény és fesztivál helyszíne, köztük a Borfesztiválnak és a Mesterségek ünnepének.

A Vár, mint világörökség

1, A magyar világörökségekről

Magyarország 1985.-ben csatlakozott a Világörökségi Egyezményhez. Az első két helyszínt (Hollókő és a budapesti Látkép, amiről még lesz később szó) 1887.-ben vette fel a listára a Világörökségi Bizottság. 2002 óta már nyolc világörökségi helyszín van hazánkban, ezek közül hét kulturális, egy pedig természeti (van köztük olyan, mely szomszédjainkkal – Ausztriával, illetve Szlovákiával – közös).

2, Miért lett világörökség a Látkép?

1987-ben a már említett Látkép felkerült a Világörökségek listájára. Ez 2002-ben kibővült az Andrássy úttal (Földalatti, Hősök tere, stb.). Az indoklás szerint, ezek a területek, jól mutatják be a város különböző korszakait.

3, Történelmi jelentősége

A vár is remekül szemlélteti a város kultúráját, a különböző időszakokban. IV. Béla volt az, aki felismerte, hogy a tatár sereg nem tud mit kezdeni a hegyekre épített várakkal, így épült meg Buda várának első épülete is (1243.-ban kezdődött, és 1655.-ben már készen állt). Olaszok, zsidók, franciák és németek települtek ekkor oda. I. (Nagy) Lajos 1353.-ban áthelyezte udvarát Visegrádról, a Várba, mely ettől kezdve, egészen a török időkig fejlődött. Mátyás király korában reneszánsz felújítások, építkezések vették kezdetüket. A mohácsi csata (1526 szept. 12) után I. Szulejmán bevonult Budára, majd miután kifosztogatták, felgyújtogatták azt, 11 nappal később ki is vonultak. Szintén I. Szulejmán 1541. aug. 29.-én foglalta el a várat, melyet csak 1686.-ban sikerül visszaszereznie a XI. Ince pápa (akinek a szobra megtalálható a várban) által szervezett Szent Ligának. Ekkor elkezdődött a vár helyreállítása, s németeket telepítettek be. 1849.-ben a forradalom idején is fontos szerepe volt, Görgey Artúr és serege foglalta el a várat, majd a szabadságharc leverése után, a császáriak egyből a vár rekonstruálásához fogtak (ekkor épült fel a Várkert-bazár). A Halászbástya 1902.-re épült meg. II. Világháborúban is súlyos sérüléseket szenvedett, ezeknek a nagyobbik részét, az 1960.-as években, közel eredeti formájukban építettek újjá, vagy újították fel.